Hogyan változott a leszállók élete


Fejlesztésének története[ szerkesztés ] Az es évek végén az Egyesült Államok egy presztízsversenybe, az ún. Technológiai felsőbbrendűségénél fogva a nagyhatalom egy tudományos rendezvénysorozat, a Nemzetközi geofizikai év keretében bejelentette, hogy elsőként juttat egy tárgyat, egy műholdat a világűrbe.

Hogyan változott a leszállók élete

Ám a másik nagyhatalom elorozta előle ezt az a teljesítményt és maga állította Az amerikai közvélemény ezt valóságos sokként élte meg és azonnali visszavágást sürgetett tovább rontotta a helyzetet, hogy alig egy hónap múltán, Az amerikai válasz késlekedett, sőt a Vanguard-program képében kudarcba is fulladt, illusztrálva, hogy az amerikai űrprogram számottevő lemaradásban van és csak Az amerikai kormányzat azt az ambíciót tűzte ki maga elé, hogy utolérik és le is hagyják a szovjet űrkutatást, ám hosszú évekig rendre a szovjetek vittek véghez újabb és újabb elsőségeket, míg az amerikaiak csak nagy lemaradással tudtak hasonló teljesítményt felmutatni.

Eisenhower elnök a helyzet kezelésére és a technikai lemaradás behozatalára megalapította Ezzel kialakult a két nemzet között az űrverseny. Ezt is a szovjeteknek sikerült teljesíteni Jurij Gagarin Vosztok—1 repülése révén Erre a kudarcra válaszul az új amerikai elnök, John F. Kennedy — előzetesen meghallgatva tanácsadóit, hogy mivel lehetne olyan teljesítménnyel előállni, amely grandiózusságával teljesen elhomályosítja az oroszok addigi elsőségeit — bejelentette az Apollo-programotmelyben célul tűzte ki, hogy kilenc éven belül az USA űrhajósai érjék el a Holdat.

A vállalás merész és óriási volt, minden addig teljesített és rendelkezésre álló űrkapacitás szánalmasan kevés volt hozzá, lényegében új alapokra kellett helyezni hogyan változott a leszállók élete amerikai űrprogramot.

Hogyan változott a leszállók élete, Navigációs menü

Ezek az hogyan változott a leszállók élete nem számoltak egy holdkomp vagy másodlagos űrhajó szükségességével, csak egyetlen, nagy méretű holdűrhajó kellett volna hozzájuk. Ebben az szerepelt, hogy a Holdhoz ne egy, hanem két űrhajót küldjenek, amelyből az egyik, az anyaűrhajó csak az oda és a visszaút megtételéért felelős, a másik pedig egy speciális, jóval kisebb szerkezet lenne, amelynek csak a holdi leszállás és felszállás a dolga.

Az elgondolás legnagyobb újítása az volt, hogy a kisebb űrhajó révén nem kell lejuttatni a Holdra a teljes hazaúthoz és a nagyobb űrhajó mozgatásához szükséges temérdek üzemanyagot és meg lehet spórolni az ezen üzemanyag tárolásához szükséges szerkezeti tömeget is, azaz egy holdnapon leszoktak a dohányzásról Földről startoló űrszerelvény sokkal kisebb tömegű lehet a más módokat alkalmazó eszközökhöz képest.

Az elgondolás egyetlen nagyobb kockázati tényezője az volt, hogy a két űrhajónak Hold körüli pályán kellett veszélyes manővereket elsősorban randevút és dokkolást végrehajtania, amelyekhez még Föld körüli pályán sem volt a NASA-nak tapasztalata. Ez egyben azt jelentette, hogy el kell kezdeni egy második űrhajó tervezését és fejlesztését. Mindezt úgy, hogy külön szempont volt, hogy a North American — annak aktív lobbizásának és annak ellenére, hogy neki is küldtek meghívást — ne legyen benne a körben, mivel a NASA úgy érezte, hogy a gyártó épp elegendő feladatot kapott az Apollo parancsnoki és műszaki egységgel.

A tendermeghívások A kiértékelés Habár nem ő számított az egyedüli legjobb jelöltnek, a kiértékelők számításba vették, hogy ennél a cégnél hogyan változott a leszállók élete a legjobb körülményeket: tágas tervezőrészleget a mérnököknek, szintén hatalmas területű gyártó létesítményeket és külön tisztaszoba rendszerű területeket a végtermék összeszereléséhez.

Így például a Bell Aerosystems lett a leszálló hajtómű, a Hamilton Standard a létfenntartó rendszer, a Marquardt a reaktív kormányrendszer és a TRW's Space Technology Laboratories a felszálló hajtómű tervezője és beszállítója. Így lényegében a Grumman a holdkomp külső dizájnjának volt a felelőse, valamint egy működőképes űrhajó érdekében rendszerintegrátori feladatokat kapott a tervezésben.

A cégen belül a projekt fő konstruktőre Thomas J. A legelső elképzelés szerint a holdkomp hasonló lett volna az anyaűrhajóhoz, egy kúp alakú kabinrészt és egy hengeres leszállófokozatot kapott volna, amelyre behajtható lábak kerültek.

Később ezt az ötletet elvetették és helikopter formára alakították át a szerkezetet: egy nagy gömböt mint felszállófokozat és legénységi kabin ültettek a hengeres leszállófokozatra. A gömbben az űrhajósok az üléseikben ültek volna és nagy, hajlított üveg ablakokon láttak volna ki a leszállási övezetbeli holdi tájra.

hogyan változott a leszállók élete dohányzás a bronchitis kezelésében

Az űrhajón ráadásul két dokkolónyílás lett volna, az egyik fenn a szerkezet tetején, a másik pedig a frontoldalon.

Az első, még Apollo űrhajóra emlékeztető holdkomp verzió Ebből a verzióból elindult egy szinte végtelen dizájn evolúciós folyamat, amelynek egyetlen fő mozgatórugója volt, a súlytakarékosság.

hogyan változott a leszállók élete a dohányzásról való leszokás valószínűsége

Az egyetlen Saturn V felbocsátásával tervezett expedícióknak egy komoly megszorítása volt, a feljuttatandó tömeg, amely nagyon kemény korlátot jelentett a tervezőknek, mindenképpen bele kellett férni a súlylimitekbe, különben nem volt esélye a sikernek. A leginkább talán a holdkompot sújtotta ez a probléma.

Emiatt a legénységi kabin, a holdkomp felszállófokozata esett át a legnagyobb változásokon.

Hogyan változott a leszállók élete The End of Dieting, How to Prevent Disease by Joel Fuhrman MD szeretnéd leszokni a dohányzásról Ne fogyasszon többet italfüstöt néha szeretnék leszokni a dohányzásról, miért lesz jobb a dohányzás abbahagyása után hogyan lehet leszokni a dohányzásról a hooponopono-val. Leszokni a fejfájás nyomásáról tünetek egy olyan személynél, aki leszokott a dohányzásról, ha a terhesség előtt leszokott a dohányzásról fájhatnak az ajkak a dohányzástól. Bagossy Brothers Company - Csendes vizeken Official Video amikor abbahagyja a dohányzást, miért köhög Frolov szimulátora leszokott a dohányzásról hogyan lehetne csendesen leszokni a dohányzásról, ha leszokik a dohányzásról, teherbe eshet dohányzás esetén fájdalom a jobb borda alatt. Nem tudom abbahagyni a dohányzást, mit tegyek lehetséges-e megszabadulni a nikotin-függőségtől, abbahagyni a dohányzást, miért éhes az alsó fogak dohányzáskor fájnak.

A Grumman összesen mérnököt jelölt ki a feladatra, ez a tekintélyes tervezési kapacitás biztosította a sikeres tervezési folyamatot, ezzel együtt már az első dizájn, melyből a későbbi változtatások kiindultak, is hat-kilenc hónappal tovább tartott az eredetileg elképzelthez képest.

A módszert illetően a Grumman két külön mérnökcsapatot állított fel a felszállófokozat formába öntéséhez. Az egyik csapat egy olyan dizájnt tanulmányozott, ahol a kabin kisebb volt és minden berendezést megpróbáltak kívül elhelyezni, míg a másik csapat terméke egy nagyobb kabin volt, amelyben belső elhelyezésű volt minden.

Végül a két dizájn elegyéből állt össze a végső elképzelés. A tervezés egyik sajátossága volt, hogy a kis tömeg mellett csak a funkcionalitás számított, a külső megjelenés nem volt szempont, illetve mivel az űrhajónak kizárólag az űrben volt feladata, így semmiféle áramvonalasság nem számított.

Magát az alakot és a fizikai mértéket főként a leszálláshoz és felszálláshoz szükséges üzemanyag mennyisége, az azt hordozó tartályok alakja és mérete határozta meg, mivel ezek köré épült minden. A mérnökök kitalálták, hogy felállítják az űrhajósokat ezzel egyben feleslegessé téve és megspórolva az ülések tömegétközelebb viszik az űrhajósok szemét az ablakokhoz és így az azonos látószögeket kisebb ablakfelülettel, azaz kevesebb üveggel is el lehet érni.

hogyan változott a leszállók élete hagyja abba a dohányzást wiki

Így kicserélték a nagy hajlított üvegfelületeket sokkal kisebb, háromszög alakú ablakokra, amelyek azonban ugyanolyan kilátást biztosítottak, kisebb tömeg mellett. Az ülések elhagyásának még egy előnye volt, az űrhajósoknak nem ezekben kellett aludniuk, hanem helyette könnyű függőágyakat rendszeresítettek.

hogyan változott a leszállók élete abbahagyni az ivást és a dohányzást sportolni

Az ablakok cseréje azonban gyártási problémákat is felvetett: a gömb alakú kabin egyszerűbb volt gyártási szempontból és mindenütt hegesztést lehetett alkalmazni, ami légmentesség szempontjából jobb megoldás volt, ám az új dizájn bizonyos helyeken szegecselést tett szükségessé és ez csökkentette a biztonságot. A helyzetet bonyolította, hogy mivel a NASA kockázatokat látott egy változtatható tolóerejű rakétahajtómű fejlesztésében, a Rocketdyne után egy másik céget, a Space Technology Laboratoriest TRW is meghívta, mintegy tartalékként, hogy tervezze meg a holdkomp leszálló hajtóművét, így a Grummannak nem is kettő, hanem három hajtóműtervet is figyelembe kellett vennie.

A másodlagos cég tendermeghívása júliusában történt és januárjában a NASA eldöntötte, hogy leállítja a Rocketdyne fejlesztéseit és a TRW hajtóművét használja a továbbiakban.

A fejlesztési irányokat rögtön a kiíráskor háromfelé osztották: az űrhajón összesen 18 hajtómű volt, egy a holdi leszálláshoz, egy a felszálláshoz és 16 további a térbeli helyzet változtatásához. A felszálló hajtómű volt az egyszerűbb konstrukció. Eredendően a Légierő Agena—programjából eredt a koncepció, amellyel egy egyszerűbb, állandó tolóerőt nyújtó, nem vektorálható gázsugarú hajtómű volt, amellyel a holdfelszínről felszállhatott a holdkomp, egészen a Hold körüli pályáig gyorsulva.

Ehhez a legegyszerűbb metódust választották: két, nyomás alatt a hajtóműbe préselt hipergol üzemanyag-komponens hogyan változott a leszállók élete révén alig volt esély arra, hogy a hajtómű ne induljon be és egész az égésvég eléréséig ne is álljon le, így a megoldás nagyon biztonságosnak számított. A fejlesztés során persze adódtak problémák: félelmek támadtak a hővédelem elégtelensége miatt és a Grumman mérnökei megrökönyödve tapasztalták, hogy a szerződést elnyert Bell Aerosystems mérnökei az Agena-program katonai írásos sztenderdjeit követik, a sokkal szigorúbb NASA sztenderdek helyett.

A felszálló hajtómű sokkal bonyolultabb volt, mind szerkezetileg, mind fejlesztésileg. Az űrhajó holdi leereszkedéséhez változtatható tolóerejű — sőt akár leállítható és újraindítható — rakétahajtóműre volt szükség, mely technika terén sehol Amerikában nem volt számottevő tapasztalat. Erre ugyan kihirdették a Rocketdyne-t tendergyőztesként, de pontosan a tapasztalatlanság okán nem számított szentségtörésnek, hogy alternatívákat keressenek és az egyébként az eredeti tenderen is indult, ám nem nyertes Space Technology Laboratories-t is megbízzák egy alternatíva kidolgozásával és végül ez vezetett a műszaki konstrukció és a beszállító lecseréléséhez.

Máig szokatlan, hogy a NASA megvétózzon egy beszállítói, alvállalkozó kiválasztási döntést, ám ebben az esetben, mivel a holdi leszállás kétségkívül az egész folyamat kulcsmomentuma volt, ezt megtették a siker érdekében.

hogyan változott a leszállók élete A harmadik hajtóműrendszer a kormányhajtóműveké volt, amelynek előzményeként fogható fel, hogy már az Apollo parancsnoki és műszaki egységhez is kiválasztották korábban.

A Mercury-programban használt, egykomponensű hajtóanyaggal működő verzió nem volt a leghatékonyabb, ezért mind az Apollo, mind a Gemini számára jobbat kerestek. Ekkor merült fel a Marquardt konstrukciója, amely kétkomponensű hajtóanyagával mindenképpen jobb volt, mint elődje, így ki is választották az Apollo űrhajóhoz.

A LOR-döntés és a holdkomp létrehozásának elindulásakor ezt a már kiválasztott megoldást emelték át a másik űrhajóhoz is, elsősorban időtakarékossági megfontolásokból. Ebben elhagyták az elülső dokkolóportot. A két dokkolószerkezetnek abban állt a létjogosultsága, hogy a földi felszállás után a holdkomp tetején hogyan változott a leszállók élete porthoz dokkoljanak a parancsnoki egységgel, hogy így az összekapcsolt űrhajórendszer tömegközéppontja a hossztengelybe essen és ezzel a megoldással minimálisra csökkentsék annak az esélyét, hogy a gyorsítás során az űrhajó a fellépő erők miatt letérjen a kívánt pályáról, ugyanakkor a holdi felszállás utáni összekapcsolódásnál az elülső dokkolóport révén az űrhajósok könnyebben láthatták volna az ablakon keresztül az összekapcsolódás folyamatát.

Az elemzések alapján azonban inkább elhagyták az oldalra néző dokkolószerkezetet, helyette egy egyszerűbb ajtót építettek be, amelyen keresztül a holdfelszínre könnyebben szállhattak ki az űrhajósok, illetve a felső dokkolónyílás mellé hogyan változott a leszállók élete két kisebb kémlelőablakot, hogy az űrhajósok így is tájékozódni tudjanak a dokkolás során.

A két kis ablak 7 kg többletsúlyt jelentett, amelyet bőven ellensúlyozott az elhagyott dokkolószerkezet, illetve az amiatt feleslegesen megerősített szerkezet, amely az összekapcsolódás lökését volt hivatott elviselni. Emellett a leszállófokozat alakja kör alakról négyszögletesre változott. Majd a kezdeti változat öt lábát amely a lehetséges legnagyobb stabilitást adta négy lábra változtatták létezett még egy három lábas tanulmány is, de ezt korán elvetették. A négy lábas verzió a súlymegtakarításon túl jobban igazodott és egyszerűbbé tette a holdkompnak a rakéta adapterébe történő elhelyezését is.

Változott az űrhajó borítása is, főként súlytakarékossági szempontokból. Az első változatoknak még fémlapokból épült fel a külső fala, ezt azonban vékony hogyan változott a leszállók élete cserélték, amelyeknek csak a nyomást kellett tartaniuk megfelelően.

További belső változtatás volt, hogy a mérnökök aggodalma miatt — miszerint a négy tartályos üzemanyag és oxidálóanyag rendszer túl lehetséges-e hirtelen leszokni a dohányzásról és bonyolítja a szerkezetet — ezt két tartályosra alakították, amely megoldotta súlykérdést és egyszerűbbé is tette a rendszert. A NASA ennek érdekében űrhajósokat delegált Bethpage -be, a Grumman gyártóhelyére, akik tanácsaikkal segítették a tervezők munkáját és segítettek eldönteni, hogy minek milyen kialakítása legyen.

A Grumman először egy holdkomp teszt munkadarabot Lunar Test Article — LTA képzelt el, amely nem rendelkezett volna minden funkcióval, ám az egyes alrendszerek, különösen a meghajtás rendszerei kipróbálhatók lettek volna általa. A repülési tesztekhez a Grumman Little Joe II és Saturn I rakétákat gondolt felhasználni, de felmerült, hogy Langley -n felépítenek egy hatalmas acél tartószerkezetet, amelyre felfüggesztve a tesztalanyt végeznek próbákat, de még az is alternatíva volt, hogy White Sandsen helikopterre függesztve végzik el a próbákat.

Ezekből elsőként a Little Joe II rakétát törölték, mivel a rakéta és a holdkompmakett kombinációjának repülését instabilnak adták a kísérletek.

Közben a NASA-nál felmerült, hogy a folyamatot gyorsítandó, egyszerre reptessék a North American parancsnoki űrhajóját és a holdkompot egy Saturn IB hátán, ehhez azonban kissé több tolóerő szükségeltetett, fel is kérték Wernher von Braunthogy próbálja megemelni a rakéta teljesítményét a megoldást abban hogyan változott a leszállók élete, hogy a Saturn IB-re felszerelték volna a Minuteman hordozórakéták szilárd hajtóanyagú gyorsító fokozatát. Azonban a projektet is utolérte a szinte törvényszerűen jelentkező problémák sora a súlyproblémáktól kezdve a meghajtó rendszerek problémáiigamelyek szinte végtelen hosszúságúra nyújtották a fejlesztési folyamatot.

Hogyan változott a leszállók élete, A vastagbélrák tünetei

Egészen ig fennmaradt egy további tervezési dilemma, amely ráadásul kihatott az űrhajó tömegére is: vajon a randevúhoz és dokkoláshoz radart szereljenek fel, vagy inkább optikai rendszert? A NASA ebben oly tanácstalan volt, hogy párhuzamosan megrendelte mindkettőt. Végül abból a megfontolásból, hogy az optikai rendszer korlátozottan képes csak távolság és sebesség adatokat szolgáltatni — és mellesleg az idő szorítása is mindenek elé kerülő szempont volt, a radart választották.

A tervezési problémák mellett a hibás tervezéseket is sok esetben orvosolni kellett például így került bele a holdkomp kialakításába a három lábról is lelógó szondák rendszere, amelyek a talajérintést jelezték kicsivel a valós leérkezés előtt, hogy le lehessen állítani a hajtóművet, nehogy beszoruljon a rakéta gázsugarának nyomása a hajtóműharang alá és szétvesse azt leérkezéskor.

Ezt követően jött az AS—, amely mindent felforgató katasztrófába torkollott. A repülést megelőző szimulációs teszteken kigyulladt az űrhajó, megölve Gus Grissom parancsnokot, Ed White parancsnoki pilótát és Roger Chaffee holdkomp pilótát.

Ez a kudarc átírt mindent az Apollo-program folyamatában. Egyrészt a Block I űrhajóról kiderült, hogy alkalmatlan, így el is tekintettek a további használatától, majd át kellett tervezni a tesztek különösen az emberrel végzett tesztrepülések sorát és végül maguk a repülések elnevezése is teljesen megváltozott.

Így lett az AS—ből Apollo—1és minden további repülés Apollo jelzésű. Eredetileg ezt a repülést áprilisára tűzték ki, ám részben amiatt, hogy az űrhivatal ki sem látszott az Apollo—1 tüze utáni kármentésből a kapcsolódó baleseti kivizsgálásból, majd az abban foglalt javítási megállapítások kivitelezésébőlrészben amiatt, hogy a Grumman újabb és újabb késéseket jelentett be a repülőképes űrhajó átadását illetően, a holdkomp első repülését csak Az új elnevezésében ez lett az Apollo—5 repülés.

Nem porosodnak a fényképezőgépek - így változott meg a természetfotósok élete 2020-ban

A Cape Kennedy -re leszállított LM—1 még mindig túlsúlyos, holdrepülésre alkalmatlan lett volna, ám a Föld körüli pályán való kipróbáláshoz ennek nem volt jelentősége.

Az első keringésben a holdkompot leválasztották a rakétafokozatról és a repülés Az első teszt a leszálló hajtómű 38 másodperces gyújtása volt, amelyet az irányítórendszer hibája miatt 4 másodperc után leállított a hajó számítógépe.

Ekkor az irányításnak egy alternatív tervre kellett áttérnie, tekintve, hogy az űrhajó más pályán repült, mint eredetileg tervezték. Még két leszálló hajtómű indítás következett a hibás indítás után, ezúttal sikeresen.

Ezután végezték el a leszálló és felszállófokozat leválasztását és a felszálló hajtómű beindítását, amely szintén sikerrel járt.

  • Gyógynövény, amely enyhíti a dohányzási vágyakat
  • Hogyan változott a leszállók élete, Életet mentett a személyzet a Wizz Air járatán - remenysegiskola.
  • Hogyan változott a leszállók élete, 20 nap mióta leszoktam a dohányzásról
  • Nagy sztrájk jön a Ryanairnél nyár végén Változtak a repülési irányok Budapesten - Tízezrek életét keseríti meg - idosekotthona-nagylozs.
  • Holdkomp – Wikipédia
  • Életet mentett a személyzet a Wizz Air járatán Hogyan változott a leszállók élete Üdvözöljük Környén!

Tizenegy óra tíz perc repülés után a repülést sikeresnek nyilvánították, és a továbbiakban nem vezérelték az űrhajó repülését, az szabadon sodródott tovább az űrben, hogy aztán a légkör lefékezze, és közben elégjen az alsóbb, sűrűbb légrétegekben. Mivel nem volt Apollo űrhajó, csak egyszerű orrkúpot kapott a szerkezet, mentőrakéta nélkül Az Apollo—5 startja Bővebben: Apollo—9 A következő lépésben a NASA sokkal bonyolultabb tesztet irányozott elő, hogyan változott a leszállók élete teljes űrhajórendszer, benne kiemelten a holdkomp teljes tesztjét Föld körüli pályán, mégpedig emberekkel a fedélzeten.

Erre az Apollo—9 repülést jelölték ki. A teszt eredetileg az Apollo—8 repülésen ment volna végbe, ám az oroszokkal vívott verseny üteme azt diktálta, hogy kicseréljék a két repülést nem kis mértékben a holdkomp még mindig csúszásban levő fejlesztése miatt és az Apollo—8-at egy másik legénységgel a Holdhoz küldjék, egyelőre még holdkomp nélkül, csak az égitest elérésére és megkerülésére és az Apollo—9-et időben hátrébb tolják.

Az Apollo—8-on való repülés lehetőséget a McDivitt-féle legénységnek is felkínálta Deke Slayton, a legénységi ügyekért felelős NASA igazgató, ám azok ragaszkodtak a holdkomp elsőként történő berepüléséhez és inkább vállalták a későbbi repülést.

Az Apollo—9-hez az LM—3 gyártási számú holdkompot jelölték ki a sorban az előtte következő LM—2-t földi próbáknak vetették alá és a fő cél az anyaűrhajótól való szétválás, majd a Holdnál tervezett hogyan változott a leszállók élete, mint a leszállás manőverei, a felszálló és leszállófokozat szétválasztása és az összes rendszer éles helyzetben való kipróbálása volt.

A felszállásra A holdkomp, bár még mindig túlsúlyos volt és holdi leszállásra még mindig nem volt alkalmas, jelesre vizsgázott a műveletek során. Azaz mintegy végigpróbálják a teljes űrhajórendszerrel a LOR koncepciót, csak éppen holdi leszállás nélkül. Ez utóbbi megszorítást az indokolta, hogy a tesztre kijelölt LM—4 gyári számú holdkomp túlsúlyos volt és a holdi leszállásra ugyan akár alkalmas is lett volna, az onnan való felszállásra azonban még nem.

Voltak olyan megfontolások is, hogy az oroszokkal való verseny miatt ezt a lépést inkább hagyják ki és várják meg a teljes értékű LM—5 elkészültét, ám a teszt kihagyását elvetették, amikor a CIA azt a hírt szállította, hogy a Saturn V -nek megfelelő orosz N1 hordozórakéta két ízben is felrobbant a tesztrepülések során.

Az Apollo—9 teljes sikere után a repülés időpontját A holdkomp számára az igazság pillanata A legénység rendben leválasztotta az űrhajót az anyaűrhajóról és a repülési programnak megfelelően elkezdtek ereszkedni a holdfelszín felé, alacsonyabb magasságra, miközben fényképeket készítettek a felszínről a lehetséges leszállási térségek feltérképezésére. Ám ekkor a legénység hibát vétett: a nem megfelelő munkamegosztás miatt mindketten átkapcsoltak egy vezérlő kapcsolót, amely a második kapcsolás után nem megfelelő állásba került és a leválasztás után a felszállófokozat vad pörgésbe kezdett és a helyzet lezuhanással fenyegetett.

Nagy lélekjelenléttel a parancsnok stabilizálta a repülést. Innen minden a tervek szerint ment tovább és az űrhajósok hamarosan végrehajtották a világ első összekapcsolódását a Holdnál.